Ki hogyan vezet?

 

Forrás: Picabay.com (melyik jegy autója lehet?)

Kos: Piros sportautója van, néha belenéz a tükörbe, ki az aki megpróbálja megelőzni? Egy vigyor a szája szélén, majd odalép a gáznak. Piros lámpánál, hevesen gesztikulál, emlegeti a fel és lemenőit autóstársainak, főképp, ha igaza van (vagyis mindig). Olajcserére pont akkor kerül sor, mikor elérte a megadott futásteljesítményt.

Az autó, na nem sokkal, de picit többet jelent neki a barátnőjénél. Abban étkezni, dohányozni tilos. (Néha cipővel beszállni is)

Bika: Opel Omega kombi, amit hajt, igaz lassan 20 éves, de semmi baja. Befér a hűtőtáska a csomagtartóba, esetleg a család is, 80 km/h sebességet ez is tudja tartani. Időben bejelentkezik a szervízbe, általános felülvizsgálatra, vigyáz a lelkitársára. Bármi romlik el, az még javítható.

Nem előzget, nem is érti ez a sok marha, hová siet. Ő is odaér a célhoz, csak kicsit tovább tart, de nem kockáztat!

Ikrek: Pink vagy UV zöld kisautója van, kormányon plüss (műszerfalon is) de ott kis állatkák is találhatók.

4 térkép van (ebből kettő Afrika déli részéhez, ahol még nem járt, de sosem lehet tudni, holnap nem e arra lesz dolga). A kötelező szervízeket +/-5.000km elvégezteti, be nem jelentkezik, odaáll a szervízhez, hogy "most" itt vagyok és nekem épp jó.

Hetente 3 alkalommal mosatja az autót cserébe. Tudja sávot nem indexel, kormánnyal váltunk, próbálja csak megszólni valaki, olyan cifrát szól vissza, hogy a másik elkanyarodik inkább. Tükröt rúzsának megigazítására használja leginkább.

Rák: Egyterű jármű, mindenki belefér egyszerre és 20 éves sincs a kocsi. Oldalán (és elején, hátulján) parkolási nehézségek nyomai tisztán kivehetők, de azok egy hasonló színű filctollal eltüntethetők. Evés, ivás, dínom, dánom autóba belefér, a múlt heti nasi maradványaiból egy segélyszervezetet el lehetne látni. Szerviz: ugye amikor a kis hóember világít a műszerfalon? Ha sárga az baj? Jójo, ha piros lesz elviszem!

Oroszlán: Bármilyen nagy vagy legalább középkategóriás autó megfelel. Lényeg, hogy matrica és plusz rendszámtábla "Tibi" felirattal legyen rajta. Lehúzott ablakokkal bömböl a zene, 40-es tempót tartja, hogy mindenkinek legyen ideje megcsodálni és hallhatni kicsit a muzsikáját. Tükör annyira poros, láthatóan szemével sem pásztázta évek óta a mögötte zajló eseményeket, de érthető is, előrefelé megy, nem hátra. Szervizbe arany kártyát kért, mellyel bármikor mehet előre veszik a sorban.

Szűz: Kis, maximum középkategóriás, de nem feltűnő autó. Mind a 4 tükörben (egyet pluszban kért hozzá) folyamatosan néz hátra, nehogy valaki előzni akarjon és ő ne tudjuk időben lehúzódni. Szervizig 78 nap van hátra, reggel 9-re van időpontja. Pici ciripelést, ha hall, felhívja a szakit, telefonban megmutatja a hangot is, fontos, hogy tudjon róla, illetve tájékoztassa, elmehet-e ezzel közvetlenül a szervizig?

Nem, most egyből odamenne. Amúgy is meg kellene nézni, az utolsó tankoláskor a megszokott 6,2 literes fogyasztás 6,3-ra jött ki, nézzünk rá, nehogy baj legyen. (Szervizes szinte családtag, még két ilyen vendég és mindenki mást lemondhat, olyan jól él belőle)

 

Mérleg: 4 hónapba telt autót választani, minőséggel és típussal semmi gond nem volt, de barack színben, nem volt egyszerű megtalálni. Frissen fényezték (de nem azért, mert törött volt, mondták! Ugye nem azért?). Tükröt rendeltetésének megfelelően használja, a szépet nézi benne (és ha kell igazítja a sminkjét). Körme színét úgy válassza, hogy menjen a barackhoz.

3 utcával hamarabb kiteszi az indexet jobbra. Majd balra kis ívben befordul. Elnézést kér a manőverért! (a jelzőlámpától is). Szervizbe is jár rendszeresen, azok az olajos kezű fiúk, állandóan megnézik. Sőt kávét is kap amíg várakozik!

Skorpió: Offroad terepjáró lehetőleg. Ütött kopott, de a motor, váltó tökéletes. Átmegy a búzatáblán is. (ki is próbálta, igaz!) Tükör nincs, múlt héten letört, de a csomagtartóban ott van. Barlangász felszerelés közvetlenül az ejtőernyő mellett van a kocsiban, bármikor jól jöhet. 30.000 kilométereként megnézeti, a nagyon szükségest kicserélteti. Egyedül használja (a családnak van másik autó). Éjjel simán elindul autókázni. Esőben is, persze. Előzéskor, ha szükséges igénybe veszi a leállósávot is, lényeh, hogy folyamatosan haladjon. Piros lámpánál az első aki elindul. 

Nyilas: Ápolt, frissen mosott, karc nélküli autó. Pontosan 10%-kal lépi túl a sebességet, azt még nem büntetik, de mégsem cammog a többi autó után. Szerviz időpontot lehet nem tudja, de, hogy a héten még nem volt kitakarítva a kocsi azt számontartja. Parkoláshoz bármikor segítséget kér, az autó elejét látja, de hátul nincs szeme. Ahogy kinyitja az ajtót, az illatfelhő (wunderbaum) rögtön mellbevág.

Bak: Méretes és elegáns autó, jelképezze nagyságát. Mosatni évente 2x illik legalább, használati tárgyként van inkább kezelve, mint családtag. 9992 km után, bejelentkezik szervizbe, pont oda tud érni 8km alatt. Autópályán a belső sávra szól a jogosítványa, felelőtlen száguldozásba, versenyzésbe nem kezd, aki tartja a tempóját az tartsa nyugodtan. (170km/h)

Parkoláskor egy pillanat alatt felméri a fele akkora helyre befér-e? Ha döntött, be is teszi oda. Laptop a csomagtartóban és egy váltás vasalt ing.

 

Vízöntő: Kisbusz az ideális, el tud menni kirándulni 16 barátjával (ha ketten ülnek egy ülésen). Ütött kopott, de megy, az a lényeg. Virágok, vagy felhők díszítik az oldalát (a rozsda így alig látszik). Szervizbe be sem engednék, de összefognak és 2 havonta meggenerálozzák a kicsikét társadalmileg. (Közben fogy a sör és ajkukról, ki sem fogy a nóta) Megállapítják minden alkalommal, hogy a motort nem hosszában, hanem keresztben kellett volna elhelyezni, de hát ezek a Németek mit tudnak erről akik gyártották.

Halak: Bogárhátú, szempillákkal. Bal sárvédője piros, a többi kék. Ülés fixen beheggesztve az ő méretére. Büszkén meséli, már csak 70.000 kilométer hiányzik, hogy elérje az 1 milliót. Tükrökből csak a váza van meg, a tükörlap hiányzik, de nem gond, hátra fordul időnként. Átlagos futásteljesítménye két lerobbanás között 12 km. Nem vesz fel stopposokat, ki tudja mi történne.

Ott vagyok veled

🕜 Olvasási idő: 2 perc

OTT VAGYOK VELED

Elmondanám,de most úgy sem értenéd,

még sötét falak közt jársz,

hová nem tör be a fény.

Elmondanám,hogy mégis érezlek,

hogy álmaidban téged

mindig kereslek!

S ott vagyok veled a sötét éjszakán,

ahol még fojt a múlt

és kísért a magány,

hogy leolvasszam rólad a fagyos könnyeket,

hogy visszaadjam néked

vezető fényedet,

mert nem engedem el soha a kezed,

hiába hiszed,hogy nem vagyok veled!

Elmondanám,de még úgy sem értenéd,

mert egyenlőre még

elvesztett a fény,

de szíved egyszer majd úgyis rátalál,

időnk temérdek,

örök utunk során.

mert nem engedem el soha a kezed,

bár most még azt hiszed,hogy nem vagyok veled!

Egy pillanatra most állj meg csendesen,

fordulj befelé és

keress a szívedben.

Apró lángocska,de benne vagyok én,

de tudom megtalálsz

s megindulsz felém!

S elhagyod akkor a sötét börtönöd,

szabadságod lesz majd

a boldog örömöd.

Két karjába fog majd s ölel a SZERETET,

s akkor elhiszed,hogy ott vagyok veled!

Szalonnás Viktória 2015

Ki hová tervezi a nyaralást?

KOS - 1 hét hegymászás, utána barlangászik, majd ejtőernyős kiképzésen vesz részt. Ha a család ígényli, 15 perc alatt végigjár 3 múzeumot, szendviccsel a kezében és bakancsban, vagy strandpapucsban (évszaknak megfelelően) 30 perccel később a múzeumok nevét nem tudja felidézni már, de tudja, hogy 20 perc maradt a 35 percre lévő vonatig, úgyhogy kicsit ki kell lépni, hogy elérjék.

Vízpart mellett töltött idejében vizisízik, szörfözik, strandröplabdázik és nézi a családot, hogy hogy a fenében nem sülnek meg napozás közben?

BIKA - Szépasszony völgyébe el kell mennie idén, oda kocsival nem mehet, mert 2 napig nem ülhet volánhoz utána, így marad a vonat (lehetőleg étkezőkocsival) Minden állomáson leugrik még a büfébe, mert a szalámis, sonkás, sajtos szendvics elfogyott.

A 2 napos borozgatást követően a helyi kockás abroszos éttermeket végiglátogatja, ha már itt vagyunk felkiáltással! (a maradékot amit a család többi tagja nem fogyasztott el rosszalló tekintettek nézi, majd becsomagoltatja természetesen)

Vízpartra ha lejut, előveszi magával hozott napernyőjét, nyugágyát, hűtőtáskáját és az árnyékből nézegeti az ellenkező nem domborulatait.

IKREK - Minden fellelhető múzeumba és könyvtárba benéz. Vitt magával prospektust, hogy miket érdemes megnézni, de eszébe sem jut elővenni, (majd otthon végigfutja mi maradt ki esetleg) Könyvet visz a strandra, 6db-ot, nem tudja előre melyikhez lesz kedve. Vesz mellé 2-3 újságot is a biztonság kedvéért. (Nem politikait, abból elég a munkahelyen, csak valami könnyedebbet)

Étteremben egy fél adag szűzérmét kér, egy fél adag lecsót, és legyen egy somlót és palacsinta is. Kissé zaklatott, hogy előre meg kell mondani a pincérnek, mit szeretne 15 perc múlva enni. 

Hazafelé még a többiek ámélkodnak milyen száp hegyet látnak, ő is konstatálja: "aha, hegy".

RÁK - Jön velünk akkor nyaralni, anyu, apú, sógor és koma, beférünk nyolcan az ötszemélyes autóba persze! Visszük vahúrt is, szó sem lehet kutyapanzióról. Neki külön csomagolom a főznivalót. 

Gyerekek: 11 és 15 óra között senki nem megy a napra! Sanyi bácsi mehet horgászni, az az ő dolga. Viszünk társasjátékot, és szúnyogriasztót! (ha nem fér be a társast itthon hagyjuk) 

1db lángost mindenki kap, de nem azért főzök majd egész nap a 40 fokban, hogy a büfében egyetek. Felírtam a balatonalsószörcsögi orvosi ügyelet telefonszámát, ha szükség lenne rá.

Tudjátok, hogy víziszonyom van és nem szeretem, ha vizes lesz a hajam! Esténként megnézzük a naplementét. Igen minden este!

OROSZLÁN - A partról megnézhetitek milyen jól tudok úszni, búvárkodni, de akár egy krokodillal is megbírkózom!

Foglaltam helyet a szállás melletti étterembe, hogy 2 hét múlva mikor megyünk, biztosan legyen asztalunk. Klíma közelébe, vízre néző helyet kértem. Elviszlek titeket kultúrális helyekre is, majd el tudjátok mesélni történelem órán! (Majd megkérdezem a szomszédot, az intellektuális embernek tűnik, mit érdemes ott megmutatni a gyerekeknek)

Annyuk, ha lesz össztánc, jól megtáncoltatlak, hogy mindenki csak ámulni fog! (Anyjuk, tudja, ha nem lesz, de eleget iszik, akkor is)

SZŰZ - Szóval, mához 3,5 hónapra és két napra fogunk indulni... Tökéletes ez a faház amit béreltünk, csak az a sok szúnyog meg légy ne lenne, este meg a szomszédban a dorbézolás.. Mondjuk lehetne közelebb a parthoz, 200 métert igértek, ez legalább 300 méter. Már szóltam a recepción érte! 

Gyerekek, minden nap fagyizunk, egy egy gombócot kaptok. Igaz akkor is ha 18 éves vagy, tudod, be kell osztani azt a keveset. Jó ma akkor nyaralunk, beülünk abba az étterembe, kerül amibe kerül, egyszer élünk!

De holnap elővesszük a konzervet! Strandon szót fogadni, cukros bácsival nem állunk szóba és viszünk esőkabátot is, sosem lehet tudni!

MÉRLEG - Rendben, holnap indulunk, akkor ma még leugrok a körmösömhöz és a fodrászhoz. Ha belefér a kozmetikus is, de az nem olyan fontos (majd ott keresek egyet). Elpakoltatok mindent? Biztos? Átnéztem már 3x de hátha valami eszetekbe jut.

Még jó, hogy kocsival megyünk, a vonaton az a sok idegen ember, a repülők meg tudom, hogy mind lejönnek, de ki tudja hogyan!

Bahamák, jó választás volt, csend, nyugalom, kék tenger.. és azok az hawai lányok/fiúk, már most tudom, hogy állandóan engem fognak nézni. Mondjuk meg is értem, ki mást néznének?

SKORPIÓ - Egyedül megyek, egy lakatlan szigetre. Dehogy van ott mérges pók, csak ha feldühíted! Jó, akkor megjünk idén is közösen ha annyira akarjátok!

Persze rómába.. ne mindjárt a Vatikánba? (Bár ott a kriptákhoz, ha szerez valaki belépőt...) Nem semmi nyálas uticél! 

Jó akkor tenger.. Éjjel elmegyünk úszni, hátha látunk cápát! ...dehogy úszik az olyan gyorsan. Láttam van ott ejtőernyős ugrás meg tengeralattjárós séta, ha jobbat nem találunk kipróbáljuk ezeket. 10 napot ki fogok bírni. Igen ki fogom bírni. Remélem. Talán. Legfeljebb hazajövök hamarabb.

NYILAS - Balatonon felírtam, 5.10-kor kel és 20.38-kor megy le a nap, de jó lesz, meg tudjuk nézni mindkettőt! Minden nap.

Főzni, én? Nem elég egész évben? Na az nekem nem lesz kikapcsolódás! Ha nem engedhetjük meg, hogy étterembe menjünk, el se induljunk. Persze jó az a kis önkiszolgáló is. Bár Gézáék múlt évben ugyanott voltak és mondták, hogy elég pocsék a kaja. Ők a mellette lévő Grandhotel éttermébe jártak. Jó, majd még megbeszéljük..

Ha vannak ott Görög templomok, azt is megnézzük, azok olyan szépek! (Aha a Balatonon, ha vannak meg fogjuk anyukám!)

Akkor keressünk arra egy botanikus kertet, most virágzik a liliom!

BAK - 2 hét múlva indulunk! Már csak két hét? Miért nem szóltál elöbb? Pont egy project közepén vagyok, nem hagyhatom ott a többieket, sosem lenne befejezve. Jó, ha nem végzek, előre mentek a gyerekekkel, és megyek utánatok ahogy tudok.

Laptopot és a tabletet becsomagoltad? Esténként rá kell néznem a benti kollégákra, mit rontottak el, max 1 óra igérem.

Hová is megyünk? Biztosítás rendben, útlevél ok, jogsi érvényes.. Ugye mondtam, hogy ez a családi egyterű egyszer csak jól fog jönni! 5 éve már megvan? fel sem tűnt, de csak eljött az ideje! Ha már egyszer elmegyünk, kirúgunk a hámból, 5 csillagos kiszolgálást kapunk, még a szivart is ki fogom próbálni! (dehogy szokom rá, de úgy olvastam ott ingyen jár a vacsorához). 

Túrázni? Ja persze a partig, értem. Igen, minden nap megyünk valahova, megígértem...

VÍZÖNTŐ - Együtt megyünk a barátainkkal, végre lesz időnk beszélgetni (nem a múlt heti, meg az az elötti az nem olyan volt, most csak mi leszünk). Ritka a 30 fős faház, örüljünk, hogy kaptunk és mindenki pont ráér ebben az időpontban. Tábortűz (naponta 2x), nagy séták a parton, holdfényben. Ősszel visszajöhetnénk megtisztítani a partot a sok szeméttől amit az emberek itt hagynak, nem gondoljátok?

Szóval van nálunk 6 gitár, 4 szájharmónika, 2 dobfelszerelés. Mi lenne, ha adnánk egy koncertet a vízből kisodródott algák megmentéséért? Minden befolyt összegből, algákat menthetnénk! Benne vagytok?

HALAK - Hová? Jaaa, nyaralni, persze! Tenger vagy a hegyek? Azt hiszem, nekem mindegy, ahogy akarod. Vagy egyszerűen csak induljunk el arra, aztán valahol ott leszünk. Szólok, ha szerintem odaértünk. Hálózsák van a kocsiban, WC az út szélén, kell ennél több? Na neeem, főzni? Minden két hétben főzök! (1x) Kizárt! Ha ennyire sem vagy képes, meg sem érdemelsz engem!

Nem hisztizek, de így van! Tudod mit? Nem is akarok veled idén nyaralni menni!
...Virág? Miért nem bonbon? Jó, nem haragszom (annyira) akkor indulhatunk?

Fogorvosnál

 

Kos: Doktor úr, húzza ki és menjünk, dehogy kell érzéstelenítő nem szédülök!

Bika: Doktor úr, próbáljuk betömni inkább, úgy megszoktam már az évek alatt.

Ikrek: Doktor úr, előbb elmesélné, hogyan lett orvos? És miért ezt a szakmát választotta? És meddig fog praktizálni?

Rák: Doktor úr, biztos vagyok benne, hogy az a fog még gyógyítható, eszébe ne jusson kihúzni! (Ha mégis akkor hazaviszem és beteszem a többi közé.)

Oroszlán: Doktor úr, megengedem, hogy a számba nyúljon, de csak az az egy fog, amit érinthet!

Szűz: Doktor út, mennyibe fog kerülni a húzás? Ha kisebb fogót használ? 

Mérleg: Doktor úr, rögtön utána kezdje is el a pótlást, így addig nem mehetek ki az utcára!

Skorpió: Doktor úr, ugye fájni fog?

Nyilas: Maga csodálatos ember doktor úr!

Bak: Húzza ki doktor gyorsan, az idő pénz, nekem is és magának is.

Vízöntő: Doki, fogná a kezem, húzás közben?

Halak: Doktor úr, milyen érzéstelenítőt tud javasolni?

Köztes létbe bepillantás

   🕜 Olvasási idő: 11 perc

Előzmény, ami fontos a megértéshez

Ekkortájt tartottam valahol a közepén a „Lelkünk útja” sorozatnak (lásd ajánlott könyvek). Nagyon foglalkoztatott, hogy milyen lehet, jó lenne megélni, belenézni. Nem volt egyéb célom vele, csak kicsit megtapasztalni. Valamint ekkor körül felbukkant egy régi kedves szereplője az életemnek mondjuk a semmiből.

Kor: Nincs
Hely: Köztes lét és 26 évvel korábbi jelen életem.

Fura kezdet: Egy alagútban indulunk, átérve egy barlangban (valami föld alatti résznek érzem) találom magam, egyedül. Látom a kijáratot, fényt. Magányos vagyok. „feladatomnak érzem” segíteni az elveszett embereken, kiutat mutatni a fény felé (ki az barlangból). Ez éltet. De előtte, se utána „lét”-et nem érzek, mintha sem múlt, sem jövő nem létezne. Egyetlen félelmem, hogy nem lesz kin segíteni egyszer csak.

Rájövök, hogy nincs valós fizikai testem, ugyan mutatom az utat mindenkinek, de észre sem vesznek! (Utaztatóm itt hosszú ideig próbált mindent bevetni, hogy olyan nincs, hogy nincs tested, valami, bármi biztosan van. Nem volt.)  „nincs szükség rám érzés” viszont annál inkább, mikor rájövök, hogy hiába segítek mindenkinek, önmaguktól mennek arra, nem is látnak vagy érzékelnek.

Ugrás jelen életbe (mikor éreztem ennyire szükségtelennek, üresnek magam), jött a kép azonnal. Egy reges régi, közel 30 évvel korábbi szakítást követően. A lányt hívjuk „N”-nek. Nem mondom, hogy soha nem jutott eszembe, de sosem gondoltam volna erre, hogy akkor utána ennyire üressé váltam volna. Pedig nagyon erősen ez a kép és érzés jött. (Még mindig utazás alatt vagyunk, kb 26 évvel korábbi jelen életem) Csak önsajnálatot éreztem, teltek a napok, hetek, évek, nem engedtem közel magamhoz senkit. Haragudtam rá, hogy elhagyott. Valójában én tettem, de fel sem merült bennem 26 évig, hogy én mekkora bánatot okoztam neki ezzel. Évekig kizárólag csak rövid, vagy alkalmi kapcsolataim voltak, nem tudtam bízni, de talán nem is akartam. Kiéltem a fiatalságom, vagy habzsoltam az életet, igen, úgy tűnhetett külső szemmel, de belül tudtam, hogy kiégtem. Nem vittem bele érzelmeket, így fájdalom sem ért soha. Jó 8-10 évig tartott ez az időszak.

Kis kitérő, hogy érthetőbb legyen: Fiatalok voltunk, nagy szerelemnek indult, Neki az első (és utolsónak is gondolta azt hiszem) talán én nem gondolkodtam ennyire tudatosan. 3 év után mondjuk finoman, jött egy visszautasíthatatlan ajánlat számomra és éltem vele. Néhány nap múlva elmondtam, a lelkiismeretem nem hagyta, hogy ne így tegyek. Akkor szakítás, nekem az „új szerelem” tartott vagy 2 hónapig, talán addig sem. (Nem volt vele dráma, megbeszéltük, azóta is jó barátok vagyunk) „N”-el újrakezdtük, de már nem ott folytatódott, ahol abbamaradt. Azt hiszem szüksége volt, hogy „megtorolja”, megtette. (Hát van benne Skorpió énállapot, ma már erre számítanék :-)) Ott vége is szakadt a kapcsolatnak.

Vissza a megutazott életbe, mintha az egész csak egy film vagy tanítás lett volna. „tudatomban”. Szó szerint mintha utazásomkor egy, egy személyes moziban ülnék, ahol csak nekem vetítik a filmet. Kizárásos alapon jövök rá, hogy a köztes létben vagyok, fehér, tejszerű mintha felhők vagy köd lenne mindenhol. Egyedül vagyok egy szobában (inkább helyen) ahol tanításképp végig néztem ezt a jelenetet, vagy jelenetsort.

Testem nincsen, inkább lélek vagy energia. Sodródom, visz az ár. Nagyon sok hasonló energiát látok, de mindenki megy a saját dolgára. Megpróbálom leírni: mintha egy éjjel színes pici fényszórók rohangálnának valamilyen pályán, de mégsem annyira kötötten egy vonalban. Rengeteg, mindegyik tudja merre tart. 

Időközben én visszakerülök (ahogy halad mindenki) a „szeretteimhez?” (Nevezhetjük lélektársa, lélekfürt, vagy hasonlóképp) 6-10 energia lehet, egyik mintha átölelne, segíteni akar vele, vagy köszönetet mondani nem tudom, de nagyon jó érzés. „arcokkal” nem tudom társítani őket. Tudom, hogy ismerősök, régi barátok, de nem derül ki, kit honnan kellene ismernem.

Belső tanítómmal, vagy felsőbb énemmel.. (itt még mindig gondban vagyok a megfogalmazással) érzem a jelenlétét, de valahogy most mintha nem lenne mit megbeszélni, vagy hely, vagy az idő nem alkalmas. 

Összefoglalva
Nem tudom mi célja volt ennek az utazásnak, mit nem vettem észre, hol kellene párhuzamot vonnom. Szürreális volt, mintha nem lett volna tartalma, vagy most nem voltam nyitott mélyebb információkra. Esetleg csak „ha már annyira kíváncsi vagy, kapsz egy kis betekintést” és ha már újra találkoztál „N”-el, lásd mi történt.

Ezen utazásnak mondjuk cél nélkül indultam, nézzünk valami mozit, azt hiszem, pont így fogalmaztam. Megkaptam :-)

Tanítása, ha van(?) Mindig másokon próbálok segíteni (ha nem kell akkor is) közben magammal nem foglalkozom? Ezt magam sem igazán értem, néha tényleg ilyen vagyok. Majd elmúlik remélem..

Mi történt mostanában?

Igyekszem kevésbé beleavatkozni bárki életébe, még ha jó szándékkal segítenék is. Kezdem felfogni nem minden az én dolgom. (Ne feledd, a Bak vállán hordja alapból mindenki problémáját) Mostanság inkább, úgy vagyok, szólj, ha segítségre van szükséged, ha tudok segítek. (Nem, nem kőműves munkát továbbra sem vállalok! :D )

26 év kihagyást követően személyesen is találkoztunk "N"-el, egy alig 10 órát beszélgettünk első alkalommal. De az első 10 perc, amikor valóban szívből és ma már tudom, 26 éve erre vártam, a szemébe néztem és BOCSÁNATot tudtam kérni... Na az a kő akkorát esett, hogy szerintem a másik utcában is hallották. Egyszerűen jó volt.
Később kiderült, ez a tüske benne is ott volt ezen idő alatt. Betokosodva, de élt benne, hogy "nem volt szép emlék". (Igyekeztem finoman fogalmazni.) Hányattatott sorsa, élete volt. Nem tudom megítélni, hogy ennek volt e köze hozzá. Azért próbálom nem mindent ennek a számlájára írni. De fiatal volt és nagyot csalódhatott. Ennyi idővel később is pontosan minden részletet vissza tudott idézni, gyaníthatóan szerepet játszott sok döntésében az életben.

Na, de azóta alakul az élete, napi talán nem, de heti kapcsolatban vagyunk, ha kér segítek, ha én kérek Ő segít, mint két jó barát. Az életünk teljesen más vágányokon folyik, hajóvonták találkozása nem várható :) de jól esik, hogy tudok róla, segíthetek neki néha. Ez valami vezeklés-e? Talán igen, de nem annak érzem. Az a bizonyos kötelék megmaradt, csak átalakult talán.

Tragédiába torkollt szerelem

  🕜 Olvasási idő: 12 perc

Előzmény, ami fontos a megértéshez

Ugyanezen életem szereplőjével az első közös emlék az ezt megelőző közel 800 évvel korábban történt, ha még nem tetted először azt olvasd el. Nézzünk be az 1100-as évekbe címen találod.

Utazás...

Kor: 1920-as évek körül. Mátyás keresztnév.
Hely: Talán Jász megye alacsony, fehér épületek a faluban.
Pék vagy olyasmi szakmával, jó fizikummal, férfi. 30 éves kor után.

Megérkeztem..

Kezdődött, félelemmel, megvetnek, nem fogadnak el az emberek. 

Érzések: Torznak érzem magam, idegennek kirekesztettnek. Templomba vágyom, távolról nézem, úgy gondolom ott kaphatok néhány jó szót, vágyom rá lelkileg, de valamiért nem merek elmenni oda.

Kiderül barátok, ismerősök, talán kollégák (de nem tudom pontosan mi volt a munkám) valami miatt ünnepelni akarnak engem. (Vannak kollégáim vagy barátaim, de továbbra is kívülállónak érzem magam) Egy kis fehér parasztházakból álló faluban vagyunk, pici ablakokkal (érzésre valahol Jász megyében, gőzöm sincs ott jellegzetes-e ez a forma, de nagyon erős benyomás) Tábortűz szerű hely, beszélgetés, mutalozás.. 

Vágyom valakinek a figyelmére, láttam néhányszor a faluban, de úgy gondolom nem is tudja, hogy létezem. Néhányszor láttuk csak egymást, illetve biztosan csak én láttam őt. Az az érzésem, hogy van valakije ezért közeledni sem akarok. (amúgy, mint kiderült jóvágású kemény arcvonású ember vagyok, mégsem fogadom el önmagam).

Elmegyek (inkább odaosonok a helyes szó) egyedül a házához, ahol lakik. Benézek, belesek az alacsony ablakon. Egyedül van, most vagy főz éppen, háttal áll. Egy ideje nézem már az alakját ami a gyenge fényben látszik a régi ablaküvegen át.

Egy érzés kerít hatalmába, pontosan hallom, érzem a gondolatait! Biztos vagyok benne, hogy nem hallucinálok, mivel hellyel közzel vallásos (legalábbis semmi ezen kívüli) vagyok, elfogadom, hogy hangosan gondolkodik. Hallom, vagy érzem az az ő gondolatait, mindegy is, pontosan ugyanúgy érez, „biztosan észre sem vett engem”. Rám gondol és erre vágyik! Örömömben rohanok vissza a barátaimhoz, de már véget ért a mulatozás. Majd kiugrok a bőrömből :-)

Elhatározom, hogy nincs mitől félni, tartani. Voltak már lányok az életemben, de egyik sem érdekelt igazán, Őt másnak éreztem (Ekkorra már tudom, hogy jelen életemben ki testesíti meg, nevezzük „K”-nak) Erőt merítek és 2 nap múlva az utcán találkozunk, jön szembe. Ugyanaz a szempár, csillogó tekintet. Vékony alacsony, törékeny, de nagyon nőies. Fekete göndörödő haj, félhosszú. Utána szólok, hogy van e kedve valamikor eljönni velem sétálni? Elpirul, láthatóan kiugrik a bőréből, igent mond, majd zavartan elsiet.

Néhány nappal később, egyszer csak sétálunk egy mezőn. Valami búzatábla szerű szélén leülünk. Kék rakott szoknyában van, én fekete vászonnadrágban és fehér ingben (azt hiszem pék vagyok, vagy ilyesmi) Zavaromban, a mezőn talált/szedett virágot adom neki, elpirul és ad egy puszit. Úgy érezni forr a levegő, ugyanazt akarjuk mindketten azonnal, de talán az illem vagy neveltetés miatt ennyi fér ott csak bele.

Néhány hét telik el csak, valami nagyon szűk körű esküvő, pici falusi templomban. Vagy nincsen családunk, vagy távol vannak, de alig 6-8 ember van jelen. Szegények, de nagyon boldogok vagyunk. Élvezzük egymás közelségét, társaságát, igazi szerelem. (Ezt az érzést, ha megélheted utazásod alatt, ki ne hagyd, felülmúl mindent ami elképzelhető! Leginkább az összeolvadás érzése lehet ilyen)

Probléma azért van

Az együttlétek fájdalmasok számára. Talán méretbeli talán neveltetésből vagy korábbi traumából adódóan. Nem szól, de egy idő után tudom. 23 éves én 33 körül. Azért, hogy ne okozzon fájdalmat, ritkulnak az együttlétek. A szerelem marad, nem okoz problémát. Kb 5 évre rá terhes lesz. Nagyon szegényen élünk, nem is tudom örülünk e neki, az az érzés, hogy „elválaszt” majd a gyerek minket, nagyon erős.

Az udvaron 7 hónaposan megszüli a babát (megindul valami miatt a szülés) nincs segítség, orvos a közelben sincs, fájdalmas és nem tudok segíteni. Ez nagyon rossz érzés, csak rohangálok fel s alá. Halva születik a gyermek. Időközben megérkezik az orvos, ellátja a feleségem és csak annyit mondd, esélye sem volt az életre. (Sírok, sokáig sírok a jelenben) Nem volt erőm megnézni sem.

Nagyon maga alatt van, támogatom érzelmileg. Én is ugyanúgy magam alatt vagyok, de sokáig tartom magam, erősnek mutatkozom, hogy támasza legyek. Nem heverjük ki igazából soha. Ő befelé forduló lesz csak ül naphosszat és néz maga elé. Én kocsmába járok, szinte ott töltöm az életem. Nem veti a szememre, megérti valahol.. Azt hiszem a kocsma elmarad néhány év után, de a kapcsolat már nem lesz a régi. Élük egymás mellett..

Ugrás életem utolsó szakaszára

Öreg korunkra szenilisek leszünk, meg sem ismer sokszor. Én egy mezőn talán varjakra lövöldözők? Valami állatcsapdába lépek, ugyan elég nagy darab vagyok, de nem tudom kiszabadítani a lábam. Fáj, vérzik. (Fizikailag is átélem, bár tűrhető, inkább jelzés értékű) Talán kombájn, (Nem is láttam jól és nem is értek hozzá) ami közeledik, örülök, valaki segíteni fog!

De nem vesz észre és lényegében átmegy rajtam. Feldarabol. Rögtön „kiesek” a testemből és kívülről nézem végig, ahogy a vezető 10 méterrel később észreveszi, hogy minden véres és kapcsol. Kiugrik, megnéz és ordítva rohan segítségért. Késő.. (Ez volt az első erőszakos halál, amit megéltem, sokan félnek tőle, de számomra nem volt olyan nyomasztó. Miután egy másodperc alatt felfogtam, érdekes volt kívülről nézni a testem. Nem szép, de érdekes.)

Temetésemen csak a feleségem ismerem fel, őt 2 ember támogatja oda, a hátsó sorba. Azt sem tudja hol van és miért. Láthatóan nem emlékszik semmire és senkire. Ő évekkel korábban elzárta magát a világtól. Próbálok kapcsolatba lépni vele, nyugtatni, bátorítani, egyszerűen szeretni, de nem vesz észre.

Jelen életbeli helyzet

"K" -val már ez a második megélt élet, ahol a gyermek tönkreteszi az életünket. Felmerül a kérdés, hogy miképp lehetett volna "jól" megélni. Mi ennek a tanítása? Kerüljük szándékosan az ilyen helyzetet, vagy pont "most majd jó lesz" amiben hinni kellene? 

Nem, nincs ilyen kapcsolatunk, hogy valósan ezen kellene gondolkodni és gyermekeimet is imádom, egy pillanatig nem bántam meg :) (Más az anyjuk természetesen ezen életemben.) Egyszerűen még nem tudom a miérteket... Lehet volt több is de kettőről már tudok ahol nagy szerelem, és mégsem volt jó befejezés. Jelen életben ismét összesodort minket a "véletlen", de mi az oka? (ez a kérdés egyenlőre nyitottmarad) 

Mi történt mostanában?

Asztrológia és szinapszia elemzésből sem lettem sokkal okosabb, két utat látok (nem fogom teljesen részletezni) Saját életem ugyanazon spiráljába vezet az egyik, amiből épp kifelé igyekszem, vagy az elválás egymástól (de legalábbis az egy méter megtartása) a másik. Egyik sem tűnik ideális döntésnek. Elméletileg van egy harmadik, de az rengeteg tudatossággal jár, magam sem tudom, hogy képes lennék e. Illetve persze meg lehet dolgozni a hozott sebeket, de ennek útja még homályos :)

Azt hiszem a legjobb, kissé háttérbe vonulni, hagyni, hogy történjenek maguktól az események, majd kiderül mit vállaltunk ezen életünkre...

Kitartott szerető státuszban

  🕜 Olvasási idő: 8 perc

Előzmény a megértéshez
Ezen utazásom elött nem sokkal, egy fiatal lánnyal megismerkedtem, vagyis ikább ő velem. 22 éves, legyen a neve "P" most, közel 25 év korkülönbséggel, végig sem gondoltam semmit. Vonzó teremtés, aki nagyon nem találja a helyét. Egyszer találkoztunk amolyan kötelező formában, elbeszélgettünk, érdekesnek talált, talán ez a helyes kifejezés. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, szóba jött az asztrológia is, leste a szavaim. Amolyan bölcset, tanítót láthatott bennem, bár többször jeleztem, hogy ne(!) semmivel nem éreztem többnek magam, csak 25 évvel és az azzal járó esetleges tapasztalattal. 

Elkérte a számom, felhívhat e valamikor? Nehéz erre azért nemet mondani, bármennyire is akarod :-) Néhányszor találkoztunk, jókat beszélgettünk, új munkát szeretett volna, lehetőleg nálam (ennél azért szebb volt, nem mertem bevállalni, ajánlottam más cégeket) szándékosan nyilvános helyen volt minden "randi", fából én sem vagyok.. Ahogy feltűnt, úgy el is tűnt mostanra, azt hiszem tudtam neki talán segíteni kicsit, ha mást nem lelkileg..

Magam éppen a "mi akadályoz, hogy elegendő pénzem legyen" -re próbáltam választ találni, inkább az izgatott. Az önös, önző Bak  :-)

Utazás...

Kor: 1753-1823
Hely: nem tisztázott, 
Nő, szobalány vagy cseléd

Megérkeztem..

Kezdő első kép, egy folyó mellett, melyen kis híd van. Várok valakit.

Érzések: céltalan élet, bár jó módban (a körülményekhez képest).

Titkos szerető státuszban, bár mindenki tudta, de nem lehetett felvállalni a kor miatt. A „háziúr” bajszos, jól öltözött férfi, feleséggel (előre eltervezett házasság, szerelem és érzések nélkül) talán 2 gyerekkel.

Mint szerető, külön lakrészem van, elfogadva, beletörődve kissé sivár életembe. Nincs hiány semmiből, de mégis alacsonyabb rendű vagyok. Nem vállalható fel a kapcsolatom, amolyan megkülönböztetett figyelemben élő szolgálólány szerepét töltöm be.

Ugrás néhány évet előre

30 éves körüli vagyok van egy lány gyermekem (talán Anna a neve neki is, mint nekem) Az apja a szeretőm, mindenki tudja, de nem vagyok kirekesztve, mint egyedülálló anya. Kb 3 évesen eltűnik az életemből más családnál nevelkedik érzésem szerint(?) de tudom jó dolga van, soha többet nem találkoztunk. (fájó érzés erre gondolni)

Másik alacsonyabb rangú cseléddel jó a kapcsolatom, talán túl jó is. 16-17 éves lehet barna hajú lány. Lelki támasza vagyok (Jelen életemben „P”-ként ismerem) talán valami egyéb vonzalom is van köztünk, érzésre, de nem biztos. Amikor maga alatt van, hozzám jön és én megvigasztalom, bátorítom. Huszonéves korában egy fiúval elmegy, talán a felesége lesz, megszűnik a kapcsolatunk. Nem bánt, ez az élet rendje érzés fog el.

Az életemet részint jólétben, mindent megkapok amire szükségem van (nincsnek nagy igényeim) egy házban élünk a „háziúrral” feleségével, gyerekeivel. És néhány szolgálóval, azt mondanám közepes nagyságú gazdaságban. A feleséggel ugyan nincs baráti viszony, de amolyan elfogadott (mindenki tudja, mégsem nyílt) kapcsolatom tart végig.

Öregen talán tüdőproblémában meghalva (nehéz lélegzés) addigra a szeretőm már nem élt, a gyermekről nem tudok. Temetésemen egy templom vagy kápolna melletti falnál lévő sírba temetnek. Egyszerű fakereszt a sírhanton. Rajta felirat MÁTÉ ANNA 1753-1823 (A vezetéknév és az évszámok vége kisség ködös, 1-1 betű/szám eltérés lehetett, jelentősége nem hiszem, hogy volt) A temetésen részt vett a feleség is (de nincs utálkozás, csendes elfogadás) és 10-15 cseléd érzelem mentesen végig néztek és kész.

Egyszerű de szép életnek tűnt (nem túl tartalmas) 

Jelen életbeli helyzet

"P" eltűnt rég az életemből, bár tudom hol találom, ő is tudja az elérhetőségem, nincs szüksége rám, nekem pedig miért lenne.. Remélem megtalálta a számítását, de ha egyszer beszélgetni támad kedve, szívesen...

Mi történt azóta?

Utazást követően az az érzés fogott el, hogy ugyan mindenem megvolt, mégis unalmas és sivár életet éltem. Ugyanez megismétlődött jelen életemben is, mindenem megvolt és nem tudtam boldog lenni (illetve csak ideog óráig) Nem volt oka, csak úgy...

Most kicsit elzáródott az anyagi jólét, talán egy kis füles, hátha tudok értékelni dolgokat amik nem pénzben mérhetők. Nem mondom, hogy tetszett a felismerés, sőt, borzasztóan nem. Toporzékolni tudtam volna (persze egy Bak nem tesz ilyet) :-)

Teltek a hetek, hónapok.. egyre jobban értékelek mindent ami nem forintosítható. Nem nem világosodtam meg és Zen mesterré sem váltam, egyszerűen észreveszem az apróbb örömöket, már közel vagyok, hogy kimondjam boldog vagyok. Annyi most is van, hogy megélek, talán nem olyan nagy lábon mint korábban. 

Hiányzik-e? Sokat gondolkodtam rajta, hogy 5 évvel fiatalabb autóm legyen? 5x menjek egy héten étterembe? 6x nyaraljak évente? 3 sportcipőt vegyek, mikor nem is sportolok? NEM. Az autó megfelel bőven az igényeimnek, bármikor elmegyek vacsorázni, ha van kivel, kevesebb, de tartalmasabb nyaralásra vágyom, és van 1db sportcipőm, ha mégis egyszer elmennék benne valahová :D

Tudom ez az élet utazás, olvasva annyira nem világít rá a pénz viszonyra, de mégis ez volt az első és legnagyobb érzés utána, hogy ha az ölembe hullik a "minden" sem lesz boldog valaki (vagyis nem attól) adott volt a lehetőség számomra is, valóban nem hozott boldogságot. Akkor talán nélküle...

A villanykörte cseréje és a jegyek esete

Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?

Hány BIKA kell egy körte kicseréléséhez?
- Egy. Elég, ha meggyőzöd, hogy a régi villanykörte kiégett, nem javítható, értéktelen és ki kellene dobni.

Hány IKREK kell egy körte kicseréléséhez?
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és közben összehajtogatja a ruhákat, a másik kicseréli a körtét és közben megfőzi a vacsorát. Utána megbeszélik a film tartalmát, ami a TV-ben ment ez idő alatt.

Hány RÁK kell egy körte kicseréléséhez?
- Egy, de csak ha nem tudja újraéleszteni a régit. (Sebtapasz, cumisüveg, sapka, sál, szükséges lehet)

Hány OROSZLÁN kell egy körte kicseréléséhez?
- Kb 30. Egy, hogy kicserélje, 29, hogy tapsoljon neki utána.

Hány SZŰZ kell egy körte kicseréléséhez?
- Nagyjából 1.000, ezrednyi hibalehetőséggel számolva fejenként, már elfogadható a hibahatár.

Hány MÉRLEG kell egy körte kicseréléséhez?
- Egy.. vagyis kettő,... azaz egy, inkább kettő,.. vagy mégis egy. - megfelelő számodra is a válasz? Amúgy biztos, hogy ki kell cserélni azt a villanykörtét?

Hány SKORPIÓ kell egy körte kicseréléséhez?
- EGYSEM, A sötétség pont megfelelő lesz! Inkább egy sötétítő függönyt kellene pluszban feltenni.

Hány NYILAS kell egy körte kicseréléséhez?
- Szép az időnk, süt a nap, korán is van még, előttünk az egész élet! Tényleg egy ostoba kiégett villanykörtén aggódsz?

Hány BAK kell egy körte kicseréléséhez?
- A válasz bizonytalan, Nincsen elég információ megadva. Milyen magasan van a körte? Mekkora a körte? Ki fogja felügyelni a cserét? Mennyibe kerül ennek a körtének a cseréje?

Hány VÍZÖNTŐ kell egy körte kicseréléséhez?
- Egy sem lesz rá képes, de ha 10 Vízöntő összejön, szerveznek egy villanykörte kicserélési konferenciát, ahol feltalálnak egy önkicserélő körtét!

Hány HALAK kell egy körte kicseréléséhez?
- Miféle villanykörte? Az meg mire való?

/ismeretlen szerző - átirat/

1700-as évekbe látogatunk

 🕜 Olvasási idő: 14 perc

Előzmény, ami fontos a megértéshez
Elvált szülők gyermekeként, édesanyám egyedül nevelt, jelenleg még válófélben, ami az utazást megelőző időszakban kezdődött. Nagyon foglalkoztatott, hogy mi az ami összehozott minket és mi az ami most más irányba fordított. Az asztrológia szinte mindenre választ adott, de mégis szerettem volna más szempontból is látni, tudni dolgokat. (Bakomat nem tudom meghazuttolni) :-)

Utazás...

Kor: valahol az 1750-1800-as évek.
Hely: nem tisztázott, fából és talán vályogból készült épületek, kis falu szerű..
Favágó vagy erdei valami munkás vagyok, jó fizikummal, férfi. 30-35 éves korú.

Megérkeztem..

Kezdődött, erdő mellett, kicsit saras réten. Elvonulva magányosan. (Ismét egy ilyen kezdet, nem az első és nem is az utolsó)

Érzések: taposómalomból kiszállni, nem akarok dolgozni sem. Elég volt mindenből „sok”.

Hazaérve, egy nő a házban (28 év körüli) és egy gyermek 6-12 hónapos. A nőről tudom távoli rokon, a faluban lakik az anyjával és kötelességtudatból segít nekem napközben a gyermekkel kapcsolatban. (így illik, - mármint segíteni az egyedülálló rokont - és talán magát is hasznosnak érzi kicsit) Nem csúnya, barna félhosszú haj, átlagos testalkat, azt hiszem a neveltetése volt talán túl szigorú ezért nem ment férjhez, ennyi idősen pedig már szinte lehetetlen is) Eleinte talán szívesen is segít, de később tehernek érzi már. Nem kértem, így alakult, de „mivel ennyi idősen férje nincs, már nem is lesz.. nem érzem problémának” (nem láttam át, neki miért az)

Mos, főz, háztartást vezet és ellátja a gyermeket amíg dolgozom az erdőben. Utána hazamegy. A gyermek az enyém, kb. fél évesen az anyja meghalt valami betegségben. (Pontosan tudom ki volt az anya, jelen életemből, nevezzük "Zs"-nek). Haragszom rá, mert itt hagyott és még egy gyermek is akit szeretek, de nem tudom ellátni. Dolgozni kell nappal és „egy férfi nem ért a gyerekekhez” érzésem van.

2 éves lehet a gyerek, mikor a rokont győzködőm, hogy költözzön hozzám. Időközben rájövök, hogy a „rokon” a  jelen életemben is közeli rokonom, (legyen itt "D" a neve). Mint nő addig nem gondoltam rá, bár a feleségem után sem éreztem akkora bánkódást, inkább az elveszettség érzése volt. Ekkorra, mint nő is kezdett érdekelni, kissé akaratosan, erővel, de (nem bántva) de meggyőztem. Hozzám költözött. Nevelte a gyereket (időközben kiderült a gyermek jelen életben ugyancsak közeli, rokon, legyen "B". Szőkés, világosbarna hajra emlékszem és fehér kezeslábas ruhában volt, teltek az idők.
Igazi szerelem nem volt, de mindkettőnknek megfelelt a „langyos víz”. Továbbra is kilátástalannak éreztem az „életet” semmi örömet nem láttam benne, olyan cél nélkülinek. De elfogadtam…

Született egy lányunk, kb 5 év korkülönbség volt köztük. (ismét egy távolabbi rokon az áletemből, (Legyen "A" a megnevezése) Ugyanaz, vagy hasonló arc, szemek, cserfes, boldog kislány. A gyerekek szerették egymást, a nagyobb oltalmazta a kicsit, néha csak úgy elmerengtem miközben néztem őket és kis boldogságot éreztem az üres életemben.

Együtt öregedtünk meg, szeretetben. 60-70 éves lehettem, hajlottan, bottal jártam épp talán egy közeli faluba mentem gyalog, egy poros úton, át a búzamezők(?) között. (Zöld volt és alig egy méter a növény) Szívembe hasított a fájdalom, összeestem és meghaltam egyedül, magányosan. (Azt hiszem a feleségem -aki nem tudom az volt e- már meghalt, de nem sokkal régebben lehetett. Vártam segítséget, néztem az utat, jön e valaki, senki. Ott haltam meg az út szélén. Néhány órára rá egy lovas vagy szamaras szekérről vettek észre akkor szóltak a faluban valakinek.. a temetést és annak átélését kihagytam. Könnyű és egyszerű halál volt.

Halálom után a "Zs"-t pillantottam meg, addigra elmúlt a szemrehányás érzése, átöleltük egymást és megbeszéltük szavak nélkül, hogy legközelebb újra megpróbáljuk együtt. Sajnáltuk ezt az elvesztegetett életet, egymás nélkül. 

Közben ugrások a mostani életbe és a születés előtti részbe. Az utazás alatt

Talán 3-5 hónapos magzat voltam, amikor anyukám el akarta vetetni a gyereket. Apukámtól nem akart (és amúgy sem nagyon akkoriban legalábbis) Apu kijelentette, hogy ez rá is tartozik, nem engedte. Kicsit talán erőszakosan is, de kiállt értem. Lassan, lemondóan beletörődött anyukám. Még vagy 2 hónapig gyötrődött, hogy nem akarja. Éreztem belül az egészet. (Fura érzés magzatként ott lenni, de mégis tudatosan, vagyis igen, tudod mi történik, ha nem is szó szerint, de az érzéseket átveszed!)

Tudtam, hogy nehéz élet vár, de ezt választottam. Nem féltem, inkább összehúztam magam és vártam, hogy mi lesz. „hátha észre sem vesznek és megszületek” valahogy ez az érzésem volt. Akartam megszületni, de azt hiszem apukám miatt elsősorban. Valami köteléket éreztem vele (bár jelen életemben nem volt igazi apa-fia kapcsolat, de rossznak sem mondanám). 

Szülésre fel voltam készülve, tudtam, hogy itt az idő, de anyukám még nem akarta. Tudta, hogy nincs visszaút, de mintha ellenkezett volna és én pedig hagytam neki időt. Szerintem 3 nappal később bújtam ki. Picit nyomasztó volt a sötétből a világosba és a "kicsusszanás" de élményszámba ment, utazásom alatt. Anyukám elfogadott. Apukám nagyon örült, az sem érdekelte, hogy fiú vagy lány, odáig volt a boldogságtól.

Ugrás kb 3 éves koromra (jelen élet)

Később megszületett öcsém, (aki fentebb, előző életben "B" volt) anyukám kicsit lemondóan már, de rendben, lesz egy testvére is, „ha már egy van..” volt az érzés. Az egész család egy játszótéren, öcsém kisszékben ül, velem játszik apukám. Érzem a szerelmet anyu felé, imádja őt. Anyu max elfogadja, de messze nem viszonozza. Elfogadja inkább a sorsát. Nem tudom milyen életcélja volt, de nem ez.

Nagymamám anyut próbálja „okosítani” főzni, háztartást vezetni családot ellátni (ahogy ő tanulta és meggyőződése, hogy így kell) Anyukám ezt kioktatásnak, mindenbe beleszólásnak veszi. Valahol mindkettőnek igaza volt a saját nézőpontja szerint. Nagypapám sokszor anyu mellé állt, szerette, elfogadta őt.

Anyu nem tudott igazán a ráerőltetett helyzettel, házassággal megbarátkozni (nem derült ki miért vállalta egyáltalán). Egyre romlott a kapcsolatuk, apunak levágták a lábát betegség miatt, érzésem szerint, egy utolsó lehetőség, hogy legalább megsajnálja és az majd összehozza őket. Sajnálat bejött, gondoskodott róla, de anyukám számára tényleg csak sajnálat volt. Apu kivirult, úgy érezte helyrejön minden. Újra autót vezetett, talán még oda is figyelt dolgokra. De 2-3 év után azt hiszem feladta és önsajnálatba menekült. Ez nem szemrehányás akar lenni, mások voltak az elképzeléseik talán csak.

Úgy érzem kicsinek nagyon szeretett, játszottunk, önfeledten szórakoztunk, de anyuval való kapcsolata befelé fordulóvá tette nagyon.

Eddig az utazásból kapott emlékek (egy régi élet és a mostani olyan fiatalon amire nem emlékezhettem)

Jelen életbeli helyzet

Akkori régi életem béli feleségem "Zs" jelen életben gyermekeim anyja, amit ott megígértünk egymásnak azt teljesítettük. Jelenleg más irányba tart az életünk, így külön folytatjuk már. Hogy lesz-e életünk ahol újra találkozunk? Bizonyára, ez most nem sikerült olyan tökéletesre, mint illett volna :-)

Azon élet béli "A" -val jelölt gyermekem megdöbbentően hasonlít ezen életem régebbi, de fontos szereplőjéhez. Fiatalon sokat lógtunk együtt, volt egy megmagyarázhatatlan kötelék köztünk. Barátok voltunk közel 10 évig (hogy az akkor nagy korkülönbség miatt nem lett több, vagy a hozott minták miatt, nem tudom) de inkább a féltő, óvó nagytestvér vagy nagybácsi szerepét töltöttem be (25 évesen :)) 

Édesapám régen eltávozott, tőle nem tudom megkérdezni, pontosak-e az értesüléseim jelen gyermekkoromról. Annyi kiderül (csak most, az utazást követően), hogy valóban "nem várt" gyermek voltam, valóban nem akarta édesanyám a házasságot és ezáltal a gyermeket, tényleg később jöttem néhány nappal. Anyósával pocsék viszonyra emlékezik, apósával egész jóra (30 évvel később ez normalizálódott én már szinte csak arra emlékeztem).

Apám valóban elvesztette a lábát egy betegség által, kb. 7 éves voltam, erről tudtam, az utána következő "kivirulós" időszaka úgy ahogy megvan az emlékemben és valóban befelé forduló élete volt, ameddig el nem váltak. (Később megtalálta a boldogságot, onnan a "D" rokoni szál)

Mi történt azóta?

A történetben szereplő "A" Férjhez ment, tudtommal boldogan él, ez valahol mélyen boldogsággal tölt el engem is. Néha váltunk pár szót, azt hiszem a barátságunk az idő és a távolsággal nem változott.

"D"-t imádom :) Voltak rövidebb időszakok, mikor kevesebbet találkoztunk, de mindig ott voltunk egymásnak, ha szükségünk volt rá. Napi a kapcsolat, az érdeklődési körünk is elég hasonló.

Anyukámmal jó a kapcsolatom, de nem napi szintű, segítjük egymást szükség esetén, de naponta nem telefonálunk, hogy a "ki mit evett" részt megbeszéljük. - Ő is Bak, így ez azt hiszem megmagyaráz sok mindent :-) 

Hiszem ez az utazás, a jelen élet és azok kapcsolataira próbált rávilágítani, bőven kaptam felismerést benne, de azok túl személyesek, talán majd egyszer egyszer..

Nézzünk be az 1100-as évekbe

🕜 Olvasási idő: 19 perc

Előzmény, ami fontos a megértéshez
Megismerkedtem valakivel, „véletlenek összjátéka” még nem is találkoztunk, de többet tudtunk meg egymásról, mint szinte bárkiről, akit 20 éve ismersz, kb 2 hét alatt. Teljesen prózai okokból találkoztunk, azt hiszem az első pillanat felismerés volt mindkettőnk számára. Nem most találkoztunk először. Mintha 1000 éves barátság lenne. Bármiről órákat el tudunk beszélgetni, élvezzük még a vitázásokat is, olyan, akivel intellektuálisan jól érzed magad, simogatja a lelked, ha hallod a gondolatait... Nem utolsó sorban vonzó is, bár ez sokáig ki sem derült (amíg nem találkoztunk) és ha bárki kérdezi a "zsánerem-e?" simán rávágom alapvetően nem, szép, de sosem ez volt amit kerestem volna ha keresek. (Ennyit arról mennyire számít a külső, vagy sem :)) Lelkébe szeress bele valakinek, rögtön meglesz a fizikai vonzalom is.

Nem lett több, barátság maradt, érzésem szerint nagyon mély. Néha hetekig nem is beszélük, majd ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Így alakult, oka ismeretlen :) hiszem, hogy jelenleg jó így, az élet, családi hátterek stb alakították így, mint tudjuk oka van mindennek. Az esemény vele kapcsolatos érzésekről, miértekről szól, utazásomkor maximum 3-4 hónapja ismertük egymást, 4-5 találkozás volt és millió üzenet, levélváltás.  Az első csontváz ami kiesett abból a szekrényből (bizonyára az az oka, hogy gondolataim nagy részét lekötötte)

Utazás...

Kor: valahol az 1000-1200-as évek.
Hely: nem tisztázott, leginkább Mongólia vagy olyan terület ahol Mongol vonású népek élhettek.

Megérkeztem..
Egy erdő mellett, saras réten üldögélek. Elvonulást érzek, távol szeretnék mindentől lenni. Magányra vágyom. Érzem, hogy nagyon fáradt vagyok, fel kell töltődnöm. Sokszor jártam ide ki az erdőhöz, ha magányra vágytam. A munkám nagyon megviselt, kifárasztott. (ezek az érzések, benyomások az elsők)

Tudom, hogy otthon vár a feleségem, akit nagyon szeretek. Hazafelé úton egy pocsolyában kissé megnézem önmagam: átlagos testalkatú, vöröses haj és szakáll, 25-30 éves kor. Ekkorra már tudom, hogy amolyan orvos (ma azt mondanánk kuruzsló) vagyok. 

Hazaérve a feleségem arcát alig látom, kissé mandulavágású szemek, fekete fonott haj, nem túl hosszú. (mintha mongol beütése lenne, de csak a szemét láttam -innen a gondolat, hogy Mongóliához lehet köze, bár az én vörös hajam és szakállam nem ezt mondja) nem túl magas. Én legalább 20cm-rel magasabb vagyok. kb 175cm-re saccolom, Ő akkor 155 körül lehet.

A kép csak illusztráció, nem helyben készült :-)

Szinte csak a szeme volt kivehető (talán nem volt szükségem a teljes arc látványára, nem tudom, homályos maradt végig) De azonnal tudtam, hogy ebben az életben kicsoda. Ahogy mondják, a szem a lélek tükre, és mennyire... (Nem fogom nevesíteni természetesen, lásd a bevezetőt) 

Karcsú, formás alakja volt, sötétbarna szemei és valahogy az egész lénye sugárzott. Magabiztos, erős jellemű, kacér. (olyan tökéletes :-) )
Egy pajzánabb jelenet is jutott, de mivel nem korhatáros a blog ezt megtartom magamnak. Kissé irányító, de az a fajta, aki tökéletesen tudja mire van szükség, hol lehet feszegetni a határokat. (manapság ezek a határok már alap, de ott és akkor nem annak számítottak)

Néhány év ugrás a "filmben" (ezek mindíg az utaztató utasításai alapján történnek)
Mellette egy kiságy benne egy gyermek. Ránézve az arcára - de inkább ugyancsak a szeméből tudom, hogy ő a jelen életben a lányom.

Szépen élünk, nincsenek gondjaink. Én, mint a falu „elöljárója” vagy tisztelt személye "a gyógyító". Feleségem pedig boszorkánya. (talán más néven hívták akkoriban, de tudták róla és én is, hogy furcsa praktikái vannak). Féltem, vagy legalább tartottam tőle! Együtt jó volt, szerelem volt.. de tudtam, hogy sok olyat is tett, tesz amit nem kellene és nem tudtam mi mindenre lehet még képes, ezért féltem tőle. Inkább a tudásától, mert maga a kapcsolat harmonikus volt.

Anyagi gondunk nem volt, mindenünk meg volt ami abban az időben lehetett, kissé féltek tőlünk az emberek és nagyon tiszteltek. Feleségemnek ez nagyon imponált. Élvezte. De nem élt vissza vele. Néha nekem segített, sokszor mágiához fordult, de mindig jót akart. Fiatal volt 16 lehetett én legalább 25.

Azt a kötődést amit ott átéltem, kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg :-) Egy egyszerű ölelés volt, ahogy gyermekünket néztük, de inkább eggyé olvadásnak nevezném. Kicsordult a könnyem (mármint a valóságban, miközben a matracon voltam). Nem gondoltam, hogy ilyen létezik. Kissé árnyalja a későbbi felismerés, de valójában semmit nem von le az értékéből.

Ugrás az időben, kb 15 évet.
Tudom, hogy a gyermek születésekor vagy elötte is valami mágiát használt, hogy erős varázsló/boszorkány legyen belőle. Nem támogattam benne, tudtomon kívül csinálta, de mégis volt róla tudomásom. Elfogadtam, belenyugodtam(?)

Ezen kép is csak illusztráció :-)

Ekkorra a gyermek kb 15-18 éves. Egyszer csak az anyját elhurcolják férfiak. Nem tudom hová. ...Ekkor láttam életben utoljára. 5-6 férfi vonszolja, húzza, majd a vállukra veszik és viszik távol. Azt a segélykérő sikítást a mai napig nem felejtem el és a szemeit ahogy a szemembe nézett. Abban minden fájdalom benne volt. Élni akart, bár tudta, hogy ez lesz a sorsa, de mégis az életösztön hajtotta.

Elüldözték, elkergették vagy megölték nem derült ki. Azt hiszem soha nem tudtam meg, csak sejtettem, hogy megölték. Nem messze egy szakadék vagy sziklaperem volt a falutól, soha többet nem tudtam arra még nézni sem, nemhogy menni. (Hosszú percekig sírtam a való életben amikor ezt az érzést átéltem. Pokoli volt, tudtam, hogy "filmet nézek" tudtam, hogy egy szobában a matracon vagyok, de nem tudtam abbahagyni... Átéltem éreztem mindazt, amit akkor ott élhettem át. De nem tettem semmit.) 

Tudtam és mindenki tudta, hogy a gyermekünk „tüntette” el az anyját. Egy faluban/közösségben (nem tudom minek nevezzem az adott helyet) csak egy boszorkány lehet, másképp nem juthatott elöbbre. Márpedig ő maga is tudta, hogy erre született. Tudtam én is, hogy miatta van, de természetesnek vettem, csak így érvényesülhet. Valahogy elfogadható volt abban az időben, így meg sem próbáltam tenni ellene. Fájt, de tenni nem akartam semmit - gyanítom nem is tudtam volna.

Néhány héttel később már bántam nagyon, hogy semmit nem tettem, nem akadályoztam meg, hiszen neki az anyja volt nekem a szerelmem, feleségem. A gyermekemet is ugyanúgy szerettem - az eset után is - nem is nehezteltem rá, de fájt. Az elvesztése vagy a magány, nem tudom megmondani, a magányt bírtam, azzal nem volt gondom. De nem tudtam feldolgozni életem végéig. 

Elvonultan éltem még vagy 15-20 évet. A faluban, de szinte ki sem dugtam az orromat. Egy kis szoba (ami az egész ház volt) egy ablakkal alatta egy ágy. 2-3 hetente a lányom benézett hozzám, akkor mintha minden rendben lenne elbeszélgettünk kicsit, nem akartam, hogy lássa mennyire megviselt és öreg vagyok. Fáradt, az életbe belefáradt.

Ugrás a halálom napjára.
Sok sok év múlva egyszer csak éreztem itt a vég. (55-60 éves lehettem) Egyedül voltam, tudtam, hogy senki nem nyitja rám az ajtót. Ágyban voltam, talán valami tüdőbaj is lehetett, mindenesetre vért köhögtem folyamatosan, majd néhány percre rá meghaltam, sem fájdalom, sem rossz érzés nem volt, inkább filmszakadás. (Ezt az utazás során 4 vagy 5x átéltem újra, hogy oldódjanak dolgok és minden részlet megmaradjon. Egyre könnyebben ment, ezt a részt egyáltalán nem éltem meg tragédiaként)

A tüdőbajnak látszó, de lényegében megfulladás, sok esetben kommunikációt, beszédet gátló dolgot hozhat, folyamatosan érzek is egy gombócot a torkomban (bár azt hiszem dumálni tudok eleget). Igaz, több élet eltelhetett azóta, de ha "ez" éppen az ahol azt a problémát kell megoldani, (ez még nem derült ki) kihathat. Ezért a többször átélés, hogy oldódjon.

Az utolsó percben (vagy utána?) megjelent a volt feleségem, tudtam, hogy nem él már addigra biztos voltam benne, átlibegett a falon, nyújtotta a kezét és próbált húzni abba az irányba, ahonnan jött. Akartam vele lenni, menni vele, de tudtam, hogy nekem más irányba kell mennem. Bármennyire szeretem, nem az az utam. Ez fájdalmas volt. Lassan elengedte a kezem és ahogy jött eltűnt a falon át.  Én a „jó irányba” elindulva, tudtam, hogy többen várnak rám, de mielőtt megláttam volna kik azok, filmszakadás volt. (vagy nem volt jelentősége, vagy még nem láthattam, így is rengeteg volt az információ elsőre)

Két dolgot tudtam mondani, mielőtt eltűnt, hogy SAJNÁLOM és SZERETLEK.
Ő az ismert mosolyával nyugtázta ezt...

Ez volt az első utazásom, így is nagyon hosszúra sikerült, kimaradt a köztes lét és a temetés (bevallom nem is érdekelt ott). Jó 2 órás volt, már maga az esemény része.

Utána a felismerések
2-4 nappal az esemény után (de kb 10 napig) folyamatosan, apránként jöttek azok az emlékek, melyeknek ott nem tulajdonítottam jelentőséget, észre sem vettem. Itt össz egészében írom, már aprózni nem tudom melyik melyiket hozta elő.

Azért játram a falu szélére megpihenni, mert annyira lefárasztott a gyógyítás. Szükségem is volt rá és nem akartam, hogy más észrevegye a gyengeségem. Ma ezt úgy neveznénk, hogy földelni vagy feltöltődni, elvonulni.

Egyik reggel (talán álmodtam is) de olyan bizonyossággal ébredtem, hogy bizony sok mindent, akkor észre sem vettem, illetve biztosan igen, de nem tulajdonítottam jelentőséget a részleteknek. (ezért mondja mindenki, hogy sok esetben utólag jönnek a felismerések és kerülnek helyükre a puzzle darabkák)

Az a bizonyos szerelem, nem volt annyira romantikus irodalomba való. Bár szép volt és nem von le semmit a megélt érzelmekből, de mondjuk úgy, tervezett volt. Adott volt egy lány nagy szegénységben (az akkori állapotokhoz képest is), volt valami betegsége a lábának. (kissé húzta a jobb lábát). Viszont voltak képességei! Nem is akármilyen. 
Egyetlen lehetősége volt az életben maradáshoz, ha bevet minden erejét. Nem tudom pontosan mit tett, erről "nem szólt a film" de mágia, boszorkányság valami eszközével megkötött. Jómagam éltem a leginkább jó módban, talán ezért esett rám a választása, talán másért, nem tudom. 
Pontosan meg volt tervezve általa a gyermek születése, pontosan tudta mikor és miért fog megszületni. De mellette tökéletes család voltunk, jó szerető, jó családanya. Ha ezt a kis apróságot nem vesszük számításba ;)

Jelen életbeli helyzet

Találkozásainkat követően folyamatosan éreztem ugyanazt a "kötelező" vonzódást, ugyanakkor valamiféle félelemmel, tartással voltam. Megmagyarázhatatlan volt, nem vagyok az a típus aki le ne gyűrni még az oroszlánt is, ha kell :D Benne ugyanúgy érezhető volt valami furcsa, olyan se veled, se nélküled érzés. Más életcélok, úgysincs jövője, de azért mégis valami láthatatlan kötelék ami nem enged távol a másiktól egyikünket sem. - Mégis azért a közös gyermekünk csak kicsinálta őt, hát nem egy jó ómen :)

A teljes felismerés rész miután összellt, varázsütésre megváltozott minden. Megszűnt a közelezően érzett vonzódás, elillant minden addigi félelem érzés (inkább tartás valamitől). Felszabadultság érzése vette át a szerepét! (ne feledjük, hónapokig tartott és 2 pillanat kellett hozzá a megélt utazást követően).

Mi történt azóta? 
Imádom a lelkét, a gondolatait, ami Ő maga, vonzónak tartom.. ennyi. Se több, se kevesebb...
Értsd úgy, kellemes beszélgetőpartner, akivel bármikor, bármiről el tudunk beszélgetni, és talán mondhatom lélekbarárok lettünk (nem keresek léleltárs, ikertárs, ikerláng stb szavakat szándékosan, bár valamelyik biztosan bele illene). Lesz-e ennél több? Nem tudom, nem is foglalkoztat, most, így jó azt hiszem mindkettőnknek. 
Biztosan tudnánk "emelni" egymást, de volt már vele más életünk is együtt (írom majd) ami ennél prózaibb volt, de legalábbis más. Ott is elvesztettük egymást, ott is volt egy gyerek a központi szerepben.. Valamikor biztosan helyre kell hoznunk dolgokat, ez azt hiszem egyikünk számára sem kétséges, de hogy 2 év múlva, vagy 10 esetleg 50 vagy 500, ez majd a jövő zenéje...

Ha választhatok, maradnék a vízöntő korban, ezen karma ledolgozásához (i.sz 2000 - i.sz 4000) szeretem :D

ui: Ezen szereplővel történt előző életnek van már folytatása is, ha érdekel olvasd el a Tragédiába torkollt szerelem című részt.