🕜 Olvasási idő: 25 perc
Hogyan is indultam...
Az első emlékem valahol az 1100-as évekbe nyúlik vissza... (na jó ezt máskor az utazások alatt majd kifejtem).
Szóval fiatalon voltak az UFÓ-k, piramisok, Bermuda-háromszög és talán a boszorkányok. Nem egyik sem voltam, UFÓ-k sem raboltak el és piramisokat is csak képen láttam, de vonzott. Gondolom sokan voltak, vannak így, megmagyarázhatatlan érzés, kíváncsiság, érdekesség vagy akár a Vízöntő kor hajnala. Ez úgy az 1990-es évek közepe.
Felületesen, nem elmélyedve semmiben igazából (egy 5. házas Szaturnuszt(r) nyertem az Ikrekben, de nem fogom rá, szegényke pont arra haladt születésemkor). Bak= hivatás, munka, önmegvalósítás, tervezés. Ezt jól hoztam. Gondold hozzá, hogy ugyanezen aszcendens és felszálló holdcsomópont is. Még szerencse, hogy a könyvek értéket képviseltek (hiszen megvettem őket) különben talán az első őszi nap begyújtok velük :)
Elsők között vágtam bele az internet használatába, 97 környékén. Amerikai mintára létrehoztuk az első magyarországi webáruház piacteret, majd idővel ahogy szaporodott a hasonló átalakultam e-kereskedővé. Azóta is ez a fő tevékenységem. Néha meg meg csillogtatom jobb-rosszabb ötleteimet és időlegesen más pályákat is elkezdek, de az alap azóta is stabilan földies, néha unalmas, de kihívásokkal teli.
Életem értelmét, krisztusi korban pillantottam meg, meglátni és megérezni ő kell. Vége a csajozós korszaknak, eddig tartott. Föld ugye, mint a gólya, jellemzően egy párt választ és marad mellette. (Gólyával egész jó barátságot kötöttem 4x fordult meg nálunk, de többé be nem engedem azt hiszem. - Vagy? majd kiderül) :D
Akkor még nem tudtam (miért is érdekelt volna) a legfontosabb életfeladatom a felnőni, felelősséget vállalni rész volt. A szemközti oldal, a fogni a kezét, segíteni, irányítani (ennél több, de a megértéshez elegendő) szóval életem szerelme és gyermekeim anyja tökéletesen hozta ezt a mintát. Kiegészítettük egymást, mint két fél tojás! Igen, ennek a megfogalmazásnak ma már értem a visszásságát, nagy igazság.. Két fél, mindig csak két fél marad!
Törekedni kell egésszé válni! Két félből nem lesz egy egész.
"Az emberek nagy többsége, még a mai korban is a másik félét keresi. Mert még nem érzik magukat egésznek. Ha nem érzed magad egésznek, akkor a boldogságodat valamilyen rajtad kívülálló dologban keresed. Ez egy tévhit, hogy meg lehet találni rajtad kívül álló dologban a boldogságot. Pl. anyagiakban, társban....stb. Azt csak önmagadban tudod meglelni, miután egyedül is egész lettél! Ha önmagaddal elégedett vagy és boldog, nem a másik feled keresed, hanem egy ugyanolyan egészt fogsz bevonzani. A kettőtök metszéspontjai a közös élmények, örömök, de mindketten önmagatokban is megmaradtok értékesnek, egésznek."
Na de ~16 évig működött. (Fenéket működött, csak "megfontoltságom" nem engedte, hogy tegyek bármit is) az első 10 év ami valóban tökéletes volt. Jöttek a gyereket, apa dolgozik anya háztartást vezet, kocsi, lakás, nyaralások rendben, este vacsora az asztalon, mi kell egy Baknak ennél több (Bika Holddal)? :D
Ma már sok mindent másképp csinálnék természetesen, de nem tehetem, mert elmúlt. Múlton rágódni, keseregni meg minek.. Arccal előre. Szóval mondjuk úgy ellaposodott és elmentünk egymás mellett. Egyszer csak elfogyott minden muníció, már a kommunikáció is maximum annyi volt, hogy reggel-este szia. Nem voltak közös pontok az életünkben (a gyerekeket leszámítva).
Tehetek róla? Persze, nem is keveset. Vissza tudom csinálni? Nem. Szép volt, jó volt, elmúlt... (Jótanács, de rohadt nehéz: próbálj meg ilyen helyzetben, ne a sérelmeiden rágódni, gondolj az elmúlt időszak szép pillanataira.)
Egyedül maradtam, ajaj, most mi lesz? Itt mondom mindíg (utólag), hogy megéltem a skorpiói mélységet :) Amit lehetett elpusztítottam magam körül, céget, ismerősöket, bármit ami vagy aki az utamba került. (és nem az én bajommal volt főképp elfoglalva persze :D)
Mélyről kezdve vezet magasra az út - remélem :)
Van egy csodálatos húgom, imádom, mióta megszületett 💗 Egyik nap, gondoltam, neki még nem panaszkodtam eleget :) Belekezdtem a szokásosba.. milyen rossz, mit csináljak, hogyan tovább... ja és el ne felejtsem, szegény én... :D
Hallhatott egy darabig, hallgatott. Majd 1-2 kérdéssel azt hiszem életem legnagyobb pofonját kaptam tőle. (ma már persze sorba állnék érte újra). Egyszerűen mikor éppen levegőt vettem, panaszkodásom közepette, rákérdezett: próbáltad már fordítva nézni a helyzetet? Tudod, mint egy tükör?
- Hogy lehet fordítva nézni? Most örüljek?
- Nem, dehogy! (ő már akkor tudta, hogy ez hatásos lesz)
- Gondold végig a másik szemével, ő hogyan élhette meg az elmúlt 16 évet, de legalább az utolsó néhányat.
- Jól, vágtam rá, mindene megvolt! (szólt a Bak :))
- Hát, szeretetet kapott-e? Elismerést? Köszönetet netán? Mikor voltatok utoljára kettesben, ne adj isten randizni? Mikor dicsérted meg a frizuráját? (ugye most is ad magára? -persze tudta a választ) Csak spontán mikor ölelted meg? vagy ültél le vele beszélgetni?
- Öööö nem emlékszem, de dolgoztam rengeteget! Mindene megvolt.
- Mindene? kérdezte.. Amit te mindennek gondolsz az igazából szar sem! Hát ő elismerte-e a munkádat? Akart e kettesben programot szervezni? Célzott e rá, hogy beszélgessetek? Főzte-e a kedvenc vacsorádat?
- Kezdtem furcsán érezni magam, de válaszoltam. Igen, elismeri, hogy sokat dolgozom értük, a családért. Igen, minden héten javasolta, hogy menjünk el kettesben valahová, Igen, gyakorlatilag minden áldott nap szeretett volna beszélgetni. Igen, minden nap külön főzött nekem (és külön a gyerekeknek).
Akkor összegezném a hallottakat, mondta...
A nem figyeltetek egymásra, rossz duma. Te nem figyeltél őrá!
Minden nap, éveken keresztül gyakorlatilag mindent megtett, hogy nőszámba vedd, de egy elismerő szót nem kapott. Hetente randira hívott, de te elutasítottad. Naponta főzött mosott takarított, gyermekeket nevelt és még magára is adott. És mit kapott tőled? folyamatos elutasítást, megalázást!
Hát b+ én fele annyi időt sem vártam volna, ahogy más sem - tette hozzá.
[itt csúnya szavakat mondott, azt hiszem sokat, cenzúrázom] :D
Csak néztem ki a fejemből és szóhoz sem jutottam percekig. Leesett.. minden egyszerre. Nem szégyenlem, sírtam, keservesen. Sokáig. Felszakadt miden bennem, ami eddig el volt nyomva. De utólag jó volt, nagyon jó. Megfordul a világ bennem, talán először láttam más szemszögéből dolgokat.
Miért írtam ezt le? Ha csak egy ember ráismer hasonló élethelyzetre önmagában és neki segít megérteni, hogy más nézőpont is létezik, mint amit ő gondol a világról, azt hiszem már megérte! Nem voltam én rossz, mindent megadtam, amiről én azt hittem "a minden". De lehet, hogy a másiknak ez semmi vagy legalábbis nem minden. Nem pótolja a szeretetet, törődést, érzéseket.
Na de haladjunk tovább, hugi, tízen éve kártyázik. Ismerősöktől hallva nem is rosszul (a kis boszi - ma már tudom :))
Egy életem egy halálom, hát vess nekem kártyát, mondd meg mit tegyek, mi lesz, hogyan tovább?
Mire mondta, persze szívesen.. DE! neked most nem kártyára van szükséged, hanem szerintem egy jó asztrológusra.
- öööö, mire??? annyira most nem izgatnak a csillagok állásai, ugye sejted? :D
Igen azt sejtem, de azt viszont tudom, hogy nem a csillagokról fog neked mesélni, ha elmész egyhez. :)
A miértekre és mikorokra pontosabb választ fogsz tőle kapni, a kártyát hagyjuk meg akkorra amikor tudod, hogy mit szeretnél, az majd segít a hogyan-ban.
Nagyon nem értettem, de próbáltam elfogadni. Egy utolsó kísérletet azért: de most a kártya nem mondja meg, hogy holnap felkel e a nap? :) Azt megmondom én is, fel fog, zárta le a témát.
Egy barátnője éppen néhány hónapja kezdett asztrológiát tanulni (milyen barátnői legyenek :))
Elkérte a telefonszámát és másnap bejelentkeztem.
Itt kezdődött minden...
Beléptem, kezet fogtunk, kellemes benyomású, mosolygós, 50-es nő fogadott. Szememmel kerestem a varázsgömböt, béka tetemeket, de akár csillagászati távcső is megfelelt volna. Semmi ilyen nem volt, csak egy laptop és két szék. :D
Ez már nekem is túl materiális volt. Számítógép? olyat én is használok nem keveset, vártam valami elvarázsoló, misztikus, nem is tudom, bármit.. Na mindegy, biztosan modern kori boszorkány, gondoltam :)
A születési adataimat még telefonban lediktáltam (szerencsés vagyok, mert 5 perc pontossággal tudom) ezen kívül, ha bemutatkozáskor figyelt, a nevemet még tudhatta. (ismerősön keresztül semmit, mert nekem nem is volt ismerősöm, aki összehozott minket) Elkezdte mondani...
1-2 kérdése volt (ma már tudom apróbb pontosítások ás aszcendens valóban helyén van e) Második gyermek vagyok-e? (Hoppá megfogtam!) Nem, első!
De úgy érti van e tudomásom arról, hogy előttem szüleimnek volt "majdnem" gyermeke. Ja igen azt tudom, hogy volt. (jó, kivágta magát, most még)
Elkezdte mondani az elején, gyerekkorom általános megélését, korán önállósodásom, nagyjából mi az amivel foglalkozom és mi az ami egyáltalán nem érdekel... Majd kissé bizonytalanul, 6-7 gyermek (?), azért ez nem az a szám amit találomra belöksz és 70% esélyed van eltalálni :)
Hozzátette, a meg nem születettekkel együtt. Összeadva mindent (amiről tudok) beletrafált.
Gyermekeimet is röviden elemezte, a kapcsolatunk milyenségét és mélységét, melyikőjük milyen beállítottságú stb. Magam sem tudtam volna jobban leírni őket. Szó volt karmikus kapcsolatról, ki mit hozott erre az életre és várhatóan hogyan fogja megoldani (mármint az út merre vezet) Nagylányom pályaválasztásáról aztán végképp nem tudhatott, de ennél pontosabban nem jellemezhette volna.
Elmesélte hogyan élhettünk, mik az erősségeim (igen van! na! :D) és gyengeségeim, hozzáállásom családhoz, gyerekekhez, munkához stb. (Messze nem voltam az a típus, aki hinni akar benne, de stimmelt). Elmondta hónapra pontosan, mikor kezdett megromlani a házasságom és mi miatt. kb 3 órán keresztül csak mondta... Viszont a bal agyféltekés gondolkodással.. ha a múltat valóban így ki tudja olvasni, a jövőre vonatkozó előrejelzéseiben is lehet valami.
Október körül jártunk ez időtájt. Ígért egy találkozást valakivel a következő év szeptember végére, váratlanul és hirtelen, megváltoztatja az életem (bár arról nem volt szó milyen tekintetben) szeptember 27-én rápiritottam, hahó mindjárt vége a szeptembernek! Mire csak ennyit mondott, lehet ő nem Bak és késik picit.. :D
Ja október 2-én valami történt, váratlanul és berobbanva, néhány napos késéssel (ez azóta is jellemző rá :D) de ez egy másik történet, majd talán egyszer kifejtem...
Egyre azt vettem észre, mintha egzakt tudomány lenne, számolhatóan, újra felállíthatóan ott vannak a bolygók, meg fényszögek, meg valami házakról is beszélt, de olvassa azt, ami nekem csak bogyók és vonalak a képernyőn. Ja és ne felejtsük, varázsgömb sem kellett hozzá!
(Akkor még az nem látszott, hogy ez nem csak bemagolt tudás, de most nem veszem el azok kedvét, akik ugyanúgy földies elemekkel rendelkeznek mint jómagam és éreznek késztetést eme tudomány iránt) :D
Szóval egy 3 órás beszélgetést követően, úgy éreztem magam, mint egy tini. Feltöltődve, életerősen, boldogan. (ma már tudom, hogy az energiái hatottak rám is). A végén megemlítettem, hogy valamikor régen érdeklődtem ez irányban, de elsodort az élet és elmúlt a kíváncsiságom. Valami olyasmit mondott, majd visszajön, ha itt lesz az ideje. Nem ezt kellett először megtapasztalnod, megélned (hanem amiről 3 órája beszélünk...)
Még olyan hányaveti módon odavetettem, ha egyszer belefutok egy ilyen tanfolyamba vagy iskolába, lehet kipróbálom. Bár igazán komolyan nem gondoltam, azért az életem még nem túl gömbölyű ez időtájt)
Mondta, hogy néhány hónap múlva talán indít új tanfolyamot, majd szól és eldöntöm érdekel-e.
Ma már tudom, hogy ez úgy zajlott le, mint egy tökéletes szuggesztió. Végül is kértem, megkaptam :) Soha nem bántam meg, de mondjuk elültettük a gondolatot. Bak, ha tudod, ha nem, olyan nincs, hogy azonnal dönteni valamiben. Idő kell, át kell gondolni, végig menni a kimeneteleken, mi történik, ha.. és ha.. (ez arra is igaz, ha le kéne ugrani két kifliért) nemhogy elköteleződni ennyi idősen bármiféle tanulásra..
Nem ment ki a fejemből, nem mondom, hogy csak ezen járt az agyam, de valahol vártam, hogy ízelítőt kaphassak végre. 3-4 hónap múlva jött az üzenet, mostanság indul, ha érdekel szólj! Nem cifrázta túl, sem meghívó, sem piros szőnyeg vagy bármi. Szólj!
Egy fagyi kell/nem kell döntést nem tudok ilyen hamar meghozni, szerintem az utolsó pont után még az enteren volt a keze, de gondolkodás nélkül válaszoltam, IGEN! Fixen ott leszek.
Azóta ott (is) tanulom, szívom magamba a tudást :)
De ennek részleteit megint csak, majd máskor osztom meg...
Közben azért össze verbuválódott az osztály, ugyan nem találkozunk naponta de van akikkel beszélek szinte napi szinten, szuper csapat :) Ugyan kissé kilógva érzem magam néha, amolyan renitens aki semmit nem fogad el, csak azért mert az úgy van, továbbra is kellenek a miértek és alátámasztások, de talán már megszokták a többiek is. Egy az érdeklődési kör, sok beszélgetni valónk van. (az élet nagy kérdéseiről is, nem csak az asztrológia körül forog az életünk).
Szóval, valaki ajánlására Tarott tanfolyam.. miért is ne, érdekesen hangzik, gondoltam elvégzem és olyan okos leszek belőle, mint senki más! - Hát ez nem az a dolog ám :) de pár év múlva már leszek olyan okos, mint néhányan. Ígérem ezt is leírom majd, de a lényeg, hogy ezt nem bemagolod és király vagy..
De a kitérő lényege és a véletlenek. Ott találkoztam egy hölggyel, akit ugyancsak a kíváncsiság vitt oda, mellékesen beszélgettünk, ő utaztatni szokott. (amúgy teljesen hétköznapi szakmája mellett, persze Bak a drága :))
Na de utaztatsz? aztaaaa, az nagyon érdekes lehet, mindig ki szerettem volna próbálni. Fixáltunk is egy időpontot. Bár valahol sejtettem, de mégis reméltem itt is kristálygömböt, sárkányfogat, denevér szárnyat, vagy hasonlót. Csalódtam, nála sem volt semmi ilyesmi :)
Egy matrac és egy gyertya volt az összes kellék, ami előkerült egy közel 1 órás "ismerkedős" beszélgetést követően. Szkeptikusság azért volt bennem, néztem honnan fognak vetíteni, miből lesznek hangok, árnyékok bármi. Nem fedeztem fel ilyesmit (sajnálatomra :D)
Elsőre közel 2 órás utazásom volt, azt hiszem ő is legalább annyira leizzadt mint én. (állította -nem értek hozzá, hogy a 6 órás gyertya 1,5 óra alatt leégett) Ez sokat nem mondott.. De az a mélység és olyan távoli múlt, az éppen leg aktuálisabb problémámra való felismerés, az egyszerűen fenomenális volt. Még úgy is, hogy mintegy 5x éltem meg a halálomat, kissé már unalmas is volt, de igen, szükség volt rá.
Erről részletesen fogok írni, ha érdekel (ha meg nem, már ezt sem olvasod, hiszen erről fog szólni szinte minden :D ) most gyorsan nem lövöm le a poénokat, de annyit előre. Nem, nem maradtam ott, mindenkinek retúr jegye van! Igen sokan nagyon nehezen élik meg akár az eseményeket akár az ottani halálukat, ezért nagyon fontos, hogy jó és főképp számodra megbízható személy utaztasson. Majd mesélek a Szaturnusztól mint kedvencem, azzal és a sok földdel semmi problémát nem okozott meghalni néhányszor :)
Majd közel bérletet vehettem volna annyit utaztam. Szinte mind hozott valami felismerést akkor vagy utána néhány nappal, (van, hogy idő kell, összeálljon a puzzle minden darabkája), néha csak a kíváncsiságom lett kielégítve, de élveztem.
Néhányadik alkalom után megfogalmazódott bennem, hogy ez lesz az én utam, ez nagyon érdekel. Ugyanúgy az asztrológia is természetesen, de ez valahogy még inkább (és igen összefüggés is lehet köztük) Szóval, hol lehetne ilyet tanulni?
Itt hónapokra elakadtam, Covid is bejött és azért 2 hetente sem indul ilyen iskola, még normál időben sem. De végre hallottam egyről!
Messze volt, éreztem, hogy ez nem az, amire vágyom, sem a hely, sem a közeg...
De egy kedves ismerős lány (akit igazából azóta ismertem meg jobban szóval már csak ezért is érdemes volt :D) mondta, hogy ő is eljönne. Nem volt kérdés, ott a helyem nekem is. Voltak malőrök, de szerintem mi jól éreztük magunkat és a lényeget le tudtuk venni. Mondjuk a búzát az ocsútól elválasztani (azt hiszem ez illik ide).
Azóta mindketten átalakítottuk saját szájunk íze szerint a módszert (mi másnak nevezhetném..) de ez valószínűleg ami folyamatosan alakulni is fog. Eleinte közeli (de nem túl közeli - majd elmesélem egyszer miért - már megint ez a majd, tudom) ismerősöket utaztatunk, egyre mélyebb és nagyobb felismerések irányába. Tapasztalatot cserélünk és azt hiszem, tökéletesen kiegészítjük egymást. Ő a víz én a föld :)
Mindezt miért?
Mert azt érzem ez az utam, segíteni másoknak. De nem utolsó sorban saját kíváncsiságom kielégítése is a cél. Szeretném azt is megérteni, amit talán még megfogalmazni sem tudok. A miérteket, a hogyanokat, összefüggéseket.
Értem én, hogy a válasz 42, de szeretném a kérdést előbb feltenni :)
Idővel majd biztosan teszek ide is kiegészítéseket...
Ami érdekel most az adott, ha majd asztrológiában úgy érzem nagyon okos lettem, elkezdem tanulni a karma asztrológiát és vagy a kérdőasztrológiát komolyabban. 3-4 év alatt az is elsajátítható állítják :)
Szándékosan nem használok neveket, címeket a megszemélyesítéshez. (Ha tenném is kitalált nevet használnék) mindenkinek meghagyom a magán szféráját! Ha egy-egy tanító vagy iskola elérhetősége érdekel, privátban átadom természetesen.
Miről szeretek írni?
Könnyű a válasz! Semmiről :)
Továbbra is, csak, ami - szerintem - érdekes, meghökkentő vagy éppen szórakoztató, esetleg tanulságos (azt nem mondom, hogy követendő, ezt találd ki Magadnak) fogok írni.
Amibe belefér az asztrológiai, lélek témakör, hasonló támájú képek videók, melyek humorral (cinikus, beszólós is humor:)) vannak vegyítve. Az analógiás
gondolkodást elősegítő szófordulatok, esszék vagy akár vicces képek megjelenítése.
Miért? Mert nem kell olyan sarkosan venni az életet.. illetve abból a sok szemétből, ami kering az interneten egy szűrő által az értékesebbek megőrzése az utókor számára a célom :D
Ne feledd, olyan beszél asztrológiáról, reinkarnációról, előző élet utazásról, tarotról és egyéb dolgokról, aki totál föld jellegű, minden, ami kézzelfogható, pénzre váltható, számolható! - Ha nekem megy, bárkinek, bármi elérhető :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése